~A nagy hír~

1. Fejezet

A nagy találkozás!

Egyik nap fel keltem és elmentem lezuhanyozni majd felöltöztem.

Kerestem valami csinit, mert nagy napom volt ma.

Ezért a kedvenc koktél rucimat vettem fel. És egy fekete magassarkút.

Egyébkét ma ha még nem mondtam volna ma lesz az Diploma osztóm.

Már nagyon izgultam.

Lementem és anya már ott készítette nekem az uzsonnát.

-Na anya! És mit kapok?

-Szendvicset!

-Nyamii! De inkább most enném meg.

hallottam, hogy valaki dudált egyet.

Én gyorsan megfogtam a táskám egy szép piros almát és már szaladtam is.

Gyönyörű autója van Baly-nek

A kedvenc számom ment a rádióban.

-Adjatok rá hangot!-kiabáltam nekik és már énekeltük is.

Végig ordítottuk az utat, de szerencsére mire oda értünk hála istennek vége lett.

Benn a suliba átöltöztem mint mindenki más.

Aztán a szekrényemhez mentem.

És mit láttam rajta? Hát kedves barátnőm testvérének a kérdését.

Ez volt rá írva:

" Hozzám jössz?"

Így oda mentem hozzá megint és elmondtam neki megint, hogy NEM!

-Már hányszor elmondtam neked. hogy N-E-M!

-De miért?-kérdezte éretlen és vicces fejjel David.

-Majd fogta felemelt és én sikítozni kezdtem.

Majd kimentünk az udvarra mindenki ott gyülekezett.

De mellesleg David-el nem járunk még mindig keresem az igazit.

Csak ő a legjobb fiú barátom.

Na szóval elkezdődött az osztás.

-Kérlek csak a 190-en pontot érjem el.-suttogta Mary.

-Nyugi!-mondtam neki és megfogtam a kezét.

Már vagy 5 embert felsoroltak mire kimondták:

-És most jöjjenek a legjobbak! Első Katlyn Davis 200 pont-ból 198!

-Úristen! Úristen! Úristen!-mondtam majd kimentem. A kedvenc tanárom adta át kezet fogtunk és vissza mentem a helyemre.

-A következő! Mary Newman! 200 pontból 192 pont!

-Ez az!-ordította el magát barátnőm.

-Most következik Baly Prescott! 200 pontból 200 pont! A legjobb!

-Istenem! Köszönöm! Még el is kezdett könnyezni.

Aztán gyorsan vissza vettem a rucim és elindultunk hozzám.

-Anyaa! Itthon vaagy?-kiabáltam be az ajtón.

-Itt vagyok kicsim!-kiabált vissza anya.-Gyertek be a nappaliba!

Így hát bementünk a nappaliba.

-Na kicsim! Hogy ment?-kérdezte anya és apa.

-200-ból 198 pontot kaptam!-kiabáltam

-Istenem! Kicsim nagyon büszke vagyok el!-mondta és ölelgetni kezdtek.

-Na és nektek lányok?

-Nekem!-mondta Mary.-192 pontom lett.

-Jaaj istenem nagyon ügyes vagy Mary!

-És te Baly?-kérdezte apa.

Nekem 200-ból 200!!

Nagyon ügyi vagy! Ordította anya.

-Na lányok nagyon büszkék vagyunk rátok!-kezdte el apa.

Ekkor mi egymásra néztünk és mosolyogni kezdtünk.

-Tehát apával úgy döntöttünk, hogy elég nagyok vagytok már ahhoz, hogy önálló életet kezdjetek! Így hát itt van 3 jegy Angliába és a lakáskulcs!

-Istenem anyaa! Nagyon de nagyon köszönjük!

-Nincs mit!-mondta majd odanyújtotta a jegyeket és a kulcsot.

-Anya a lányok ma itt aludhatnak?

-Persze!

-Na akkor mennyetek haza pakoljatok össze és utána siessetek vissza!

-Oké!-hangzott egyszerre a válasz.

-Addig én is össze pakolok!

Olyan fél 7-re kész is voltam.

Egy olyan fél órára rá meg is jöttek a lányok.

Hamar lefeküdtünk, mert reggel 6-kor keltünk.

Anya, apa és Nelly kikísértek a reptérre.

És ott találkoztunk Mary és Baly szüleivel.

-Indul a gépünk anyu!

-Na siessetek kicsim! Nagyon szeretlek!

-Én is! És téged is apa! Na meg persze téged is Nelly!

-Szija Kat!-integetett Nelly.

-Annyira fogtok hiányozni!-mondtam nekik.

-Te is nekünk!-mondta apa.

Majd felszálltunk a gépre.

A laptopomon lógtam egész idő alatt. Facebook-oztam meg Twitter-eztem.

Twitteren már írt is anya.

-Minden rendben? 

-Persze anya! Ne izgulj! De most megyek, mert szállunk le! Szia! Szeretlek!

-Én is szeretlek! Szia!

Majd leszálltunk.

Fogalmunk se volt merre található a házunk. De azért csak megtaláltuk valahogy.

Lepakoltunk és elmentünk  valahova enni mivel üres volt a hűtőnk.

Bementünk a Nando's-ba. Miután megkajáltunk haza mentünk és lefeküdtünk, mert kimerített a repülő út.