2. Fejezet
A nagy találkozás
Mikor reggel felkeltem, Baly már fenn volt és hozott nekünk ilyen péksüteményt.
Mary még nem volt fenn.
De egy 10 percen belül ő is levánszorgott a lépcsőn.
Mikor már valamennyire felébredt megkérdeztem tőlük, hogy:
-Na és mit csináljunk ma?
-Mennyünk el vásárolni ruhákat.-ajánlotta Mary.
-Nekem jó!-válaszolt a konyhából Baly.
-Ez nem rossz ötlet. Mennyünk!-mondtam.
Így hát el is indultunk vásárolni.
Most nem írnám le miket vásároltunk.
A lényeg, hogy mikor haza jöttünk volt úgy 9 óra. Tehát egész nap vásároltunk csak is Mary miatt.
Jött neki még egy fantasztikus ötlete.
-Mennyünk el bulizni!
-És még is hova?-kérdezte Baly.
-Igaza van Baly-nek nem tudjuk hol vannak ilyen szórakozó helyek.
-Én tudok egyet!-mosolygott ördögien Mary.
-Ez esetben rendben!-szóltam.
-Jól van! Én is megyek.-válaszolt Baly is.
Így aztán elmentünk szórakozni.
El mentünk egy ilyen bár szerűbe. De az a kidobó ember vagy ki az nem hitte el, hogy már elmúltam 18 így előkellet kotornom a személyim. Így akkor már be engedett.
Mire beértem kedves barátnőim sehol. Így hát leültem a pulthoz és rendeltem magamnak valamit inni.
Mikor egyszer csak valaki oda jött hozzám és megszólított.
-Szia cica!
-Hogy mit mondtál?-fordultam meg.
-Szia cica!
Erre én fogtam és elindultam!
-Hogy hívnak?
-Kat!-mondtam miközben kifelé tartottam.
-Nem hallasz? Vagy nálad nem szokás válaszolni?-kérdezte nevetve.
-Mondom Kat! És most leszállnál rólam?-mondtam majd kimentem a bárból.
Miközben mentem hazafelé a sötét utcán valaki követni kezdett és egyszer csak megfogta a vállamat.
Amire én egy sikítással reagáltam.
-Szia! Ugye nem felejtettél még el?
-Hát ez nem igaz! Téged hogyan lehet lerázni?
-Hát nem könnyen!-mondta nevetve.-
Hát azt veszem észre. És amúgy mit akarsz?
-Haza kísérni! Csak nem gondoltad, hogy egyedül mész haza ebben a sötétben? És ha rád támad egy hajléktalan vagy valami?
-Csak is ez történhet.
-Na de most komolyan nem hagyom, hogy egyedül menj haza!
-Ha megengedem, hogy haza kísérj utána békén hagysz?
-Igen!
-Akkor gyere!
Így hát együtt mentünk haza!
Nem sokára haza is értünk.
-Jó éjt puszi vagy valami?
-Mi? Hisz még csak a nevedet se tudom.
-A nevem Harold Edwards Styles. Na? Így már megérdemlek egy puszit? Vagy a számodat?
Én mivel nem akartam megbántani és bunkó lenni adtam neki egy puszit is és megadtam neki a számom és ő is nekem.
Majd bementem és ledőltem aludni. Még nem aludtam mélyen így hallottam ahogy Mary és Baly megérkezik.
Reggel a telefonomra ébredtem.
-Halló?-szóltam bele kómásan.
-Szia Kat!
Felismertem a hangját a kis lerázhatatlan.
-Harry! Ugye?
-És tudja és tudja és tudja. Öhm..ja ugye nem ébresztettelek fel?
-Nem dehogy is mondtam egy ásítással közbe vágva.
-Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy eljönnél velem ebédelni?
-Persze!
-Remek! Akkor érted megyek 11-re.
-Rendben.
-Akkor szia!
-Szia!
Mikor leraktam eszembe jutott, hogy nem mondtam el neki hol lakom ezért elküldtem neki sms-be.
Észre vettem hogy már 10:23 van így gyorsan elszaladtam lezuhanyozni és felöltözni.
Ezeket vettem fel:
11-re pontosan meg is jött Harry.
Én lementem és ajtót nyitottam.
-Szia! Gyönyörű vagy!
-Szerintem nem, de köszi!
Beszálltunk Harry autójába.
-És amúgy hova is megyünk?
-Nem tudom!
-Nem tudod hova megyünk?
-De tudom, hogy hova csak a neve nem jut az eszembe.
5 perc alatt végig csak beszéltünk mindenféléről majd végül oda értünk.
Star's struck!-ordít fel Harry.-Ez az itt volt a nyelvem hegyén.
Majd megettük és elindultunk. Elvitt Harry egy parkba. Ott elkezdtünk beszélgetni. Eközben oda jött hozzánk pár rajongó.
-Te hogyhogy nem kértél valami mikor találkoztunk?-kérdezte Harry.
-Hát mert azt se tudtam ki vagy.
-Még most sem jut eszedbe?-kérdezte, majd elkezdett énekelni egy dalt.
-Jaa! Tudom abban a One..One..az a One Direction igen ez az a tesóm mindig titeket hallgat.
-És te nem?
-Boccs de én nem igazán.
.jpg)
.jpg)
